Eléggé régen írtam már blogot, aminek sajnos megvan az oka. Rengeteg a munkám mostanában, mind a kertben, mind a való életben, és mellé sajnos nagyon kevés szabadidőm társul. A kókuszrostban nagyon jól sikerült a gyökereztetés, 9/8 vessző megeredt, erről is szerettem volna egy blogot írni, de azt is csak úgy röptében, de arra is annyira kevés idő volt, hogy még képek sem készültek, valamilyen formában, majd szeretném bepótolni, akár egy pár gyökeres csemetéről készült képpel, illetve készítettem még egy ilyen adagot más fajtákkal, majd esetleg róluk rakok fel egy hosszabb bejegyzést.
Az ezerízű fügés blogot, nagyon sokan olvastátok, így gondoltam, hogy csinálok egy aféle bakkancslistás blogsorozatot, mivel részleteztem, hogy én milyen fajtákat tartok abszolút nyerőnek kiskertbe, azt a posztot egy pár hazai példával is elláttam, de szeretném, ha egy kicsit tovább is tekintenénk a határainkon, és lássátok azt, hogy a füge diverzitásának köszönhetően, azért van bőven opció, amiből választhatunk. Ez egy több részes blog lesz, elsőnek az olasz fajtákat, majd francia, a végén pedig a világ más tájairól származó fajtajelölteket szeretném megmutatni nektek. Őket szeretném majd a kertemben tele gyümölcsel látni.
Ezek a fajták, a legkoraibbak, amiket találtam a neten. Szeretném kicsit átláthatóvá tenni, úgyhogy azon fajták, amik még nem garantáltan koraiak, azoknál ez ezt megemlítem majd, ugyanis sokszor előfordul az, hogy egy korai mondjuk spanyol fajta, az nálunk nem lesz az, mivel egyes fajtáknak magasabb tavaszi hőösszeg szükséges ahhoz, hogy elérjék azt a fejlettségi szintet, aminél már gyümölcsöt hoznak. Illetve leírom, majd azt is, hogy a beszerzés melyik szintjén állok.
Az olasz fajtákkal szeretném kezdeni, mivel személyes kedvencem Olaszország, rendkívül csodás ország, és a mezőgazdaságban is mindig az élen jár, renegeteg füge fajtájuk van, amiből bőven van választani való. Ezek mellett itt találtam a legtöbb fán aszalódó fajtát, ami nálam az egyik legfontosabb tulajdonság.
Nerucciolo D'Elba
- Olaszországból, Elba szigetéről származó különleges fajta. A legenda szerint, száműzetése során még Napóleonnak is nagy kedvence volt. Apró termésű, kívül lila, belül pedig piros gyümölcsű fajta, mely nagyon korán érik. Az esőnek nagyon jól ellenáll, és spontán a fán is megaszalódik. Ízét tekintve pedig nagyon rusztikus kicsit keserű bogyós ízzel bír. Leginkább olyan, ez a kesernyesség, mint az alma és vadalma között.
Sikerült az éven beszereznem, egy negyven centis növényke várja az ablakban a nyarat.
Verdolino
Az olaszok egyik legrégebbi fajtája. Rendkívül korai érésű, gyümölcse hosszúkás megnyúlt, kb 30 gramm átlag nagyságú. Kívül fű zöld színű, belül céklavörös gyümölcshússal. Az esőt jól bírja, gyümölcse spontán fán aszalódó. Az adrai íztipust képviseli a gyümölcse, amelyek között nagyon ritka a korai érésű, így rendkívül ígéretesnek tartom.
Sikerült beszereznem belőle a télen 2 vesszőt, amelyből az egyik megeredt, és az ablakban várakozik.
Negretta
- Magyarra fordítva a neve annyit tesz, hogy apró fekete. Észak Olaszország hegyeiben vadon megtalálható fajta, az olasz pásztorok nagy körben ültették, mivel rendkívül igénytelen fajta, így legeltetés során is tudtak gyümölcsöt fogyasztani. Száraz, sziklás területeken törpe növésű, megfelelő talajban azonban normál növekedésű. Dézsás tartásra alkalmas. Rendkívül dekoratív vöröses megjelenésű. Gyümölcse apró, kívül lilás fekete, belül sárgás vöröses színű. Bogyós ízvilág jellemzi, nagyon hasonló a Ronde de Bordeaux fajtához. Az esőnek nagy fokban ellenáló fajta.
A télen sikerült meggyökereztetni, azonban az átültetést nem biztos, hogy kibírta, mert az ablakban jelenleg stagnál, és friss gyökereket sem látok.
San Biagio
- Paolo Belloni, a Giardini di Pomona olasz kertésznek egyik legkorábbi fajtája. Fája lassú növekedésű. Gyümölcse kis méretű, kívül zöld gyakran fekete cukorfoltokkal , belül halvány pirosas. Íze citrusos beütésű.
Nagyon ritka, és nehezen beszerezhető, még nincs biztos információ róla, hogya miénkhez hasonló klímán, is korai lenne. Ennek ellenére vettem a bátorságot és sikerült beszerezni, egy eléggé aprócska ezévi gyökeres várja a nyarat..
Rosselino
- Toszkánában nagyon elterjedt fajta, melyet külön aszalásra hasznosítanak, ugyanis nagyon könnyen aszalódik magától a fán, emelett rendkívül korán érik. Fája gyenge növekedésű, így dezsában is jól tartható. Gyümölcse kívül vöröses színű, belül élénk pirosas mely kis méretű, 35 gramm átlag nagyságú. Ízét tekintve intenzív bogyó íz jellemzi. Az esőnek jól ellenáll.
Jelenleg 3 vessző gyökerezik kókuszrostban, majd meglátjuk mi lesz belőlük.
Brianzolo Rosso
A legritkább fajták egyike. Korán erő közepes gyümölcsű fajta. Gyümölcse megnyúlt, kívül barnás vöröses, belül sárga, vagy piros színű különleges megjelenésű. Az esőnek az egyik legjobban ellenáló fajta. Íze a bogyós, méz ízű fajták kombinációja, rendkívül frissítő.
Sajnos, ezt a fajtát évek óta keresem, de még nem sikerült megszereznem.
Verdino del Nord (Figoin)
- Neve magyarra fordítva annyit tesz, hogy Északi zöld. Észak Olaszországban elterjedt tájfajta. Apró termésű kívül haragos zöld, belül cékla vörös színű fajta. Fája gyenge növekedésű, a vesszők rügy távolsága kicsi, így rendkívül bőtermő. Az esőnek nagyon jól ellenáll, nagy fokú aszalódási képessége van, akár esősebb időben is képes spontán a fán aszalódni. Nagyon jó ízű fajta, ízét tekintve nagyban hasonlít a Col de Dame Blancra, amelyet a fügék királynőjének is szoktak nevezni, gyümölcs minősége, és íze miatt.
Sajnos ezt a fajtát sem sikerült az evenz beszerezni..
Figalino
- A Verdino del Nord- hoz nagyon hasonló olasz fajta. Apró termésű kívül zöld, belül pirosas húsú, gyümölcsszára nagyon hosszú, a fán spontán képes megaszalódni. Olaszországban korai érésű.
Egyenlőre nincs bővebb információ arról, hogy hasonló klímán is, mint a mienk korai lenne, szóval ez is puding próbás, mint a San Biagio. Jelenleg 5 vessző gyökerezik kókuszrostban.
Pissaluto (Bianchetta, Gianchetta)
- A Negrettához hasonlóan nagyon elterjedt fajta, amit a régi olasz parasztok széles körben termesztettek. Már Giorgio Gallesio olasz botanikus is készített feljegyzést erről a fajtáról. A Garda tó környékén vadon megtalálható. Gyümölcse korán érő, kis méretű, kerek, kívül zöldes sárga, belül piros színű, fán jól aszalódik. Íze nagyban hasonlít a dottato fajtához.
Ezt a fajtát sem sikerült még beszerezni.
Pissaluto Nero
- A Pissaluto fekete termésű változata. Genoaban elterjedt. Érés ideje, gyümölcs mérete, illetve fán aszalódó képessége teljesen megegyezik a zöld társáéval, azonban az olaszok szerint ez sokkal finomabb. Ízét tekintve a bogyós ízvilág jellemzi.
Nagyon nehezen beszerezhető, egy gyűjtőről tudok az Eu-ban akinél megtalálható, de sajnos még nem sikerült tőle beszerezni.
Unghiarolo (Migliarolo)
- Paolo Belloni egyik legkorábbi érésű fajtája, egyidőben érik a Pastiliere-vel. Érdekes nevét, amely magyarra fordítva annyit tesz, hogy köröm, a gyümölcsön található kis piros foltokról kapta. Gyümölcse megnyúlt, közepes méretű kívül vöröses, belül piros gyümölcs húsú. Fája lassú növésű. Ízét tekintve klasszikus füge ízzel bír.
A Pissaluto nerohoz hasonlóan, ezt sem sikerült még beszerezni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése