Az augusztusi rossz idő nagyon nem kedvezett a fügéknek, be is lassult az érés, viszont most megint visszatért a nyár, és újra igazán kellemes fügeérlelő meleg időnk van. Remélhetőleg ez a jó idő kitart, majd jó sokáig.
Megértek, az első szemek a Marseilles vs Black fajtán, ami az Etna fajkör tagja. Nekem nagyon bejövős fajta lett, már így első kóstolásra, ezért gondoltam, hogy megérdemel, egy nagyobb szösszenetet, itt a blogon. Most már abszolút megtudom érteni, hogy miért is annyira elterjedt, és amerikában, miért ültetik mindenhol, a miénkhez hasonló klímájú területeken.
Első körben, szeretnék a saját, kis bokromról, megejteni egy pár mondatot, és utána, kitérek, majd az egész fajtakörre.
Szóval, az én kis bokromról. Európai forrásból került hozzám, még tavaly előtt. Tavaly lett kiültetve, mostanra kb 1 m magasságú kis bokor lett. Az összes új fajtám közül, eddig ez a legerőteljesebb növesű. A telet, fagykár nélkül átvészelte. Idén volt először szerencsém, megkóstolni, pont a mai napon. Nagyon finom édes, kissé málnára hasonlító ízzel.
Az Etna fajtakörről:
Nagy valószínűséggel az Etna vulkán környékéről származó fajtakör, de Európa számos országában megtalálhatóak, saját helyi néven elnevezett fajtáji. Szicíliában tradicionális módon a pásztorok ültették ezeket a fajtákat, hogy legeltetés során, mikor a hegyekben tartózkodtak, legyen mit enniük. Számos variánsa létezik, amik minimális eltérésekkel bírnak, hasonlóan, mint nálunk a gönci kajszi, és magyar kajszi példája. Legyen ez érésidő, termésnagyság, stb.. Itt mongibello fügének nevezik.
Amerikába nagy valószínűséggel szicíliai migránsokkal kerülhetet be, ez a fajtakör. Nagy népszerűségnek örvend. Általában itt etna fügéknek, vagy chicago típusú fügéknek nevezik őket, a hardy chicago fajta után, ami a fajtakör legelterjedtebb tagja.
Közös bennük, hogy levelük kard alakú, durva tapintású, a smirdli papírra emlékeztető.
Érési idejüket tekintve, korai érésűek, a Michurinska-10 től kb két héttel később érnek. Egyes fajták azonban jóval koraibbak, ilyenek a Malta Black, és az Azores Dark.
Nagy fagyálló képességgel bírnak, nem egyszer láttam -18 fokot túlélő etnákat a neten, amik minimális fagykárral átvészelték, ezt a hőmérsékletet. Erőteljes növekedésű, bőtermő fajták.
Termésük hűvös időben barnás lilára, napos időben teljesen lilára érik. Gyümölcs méretük kicsi, 30-40 gramm nagy átlagban. Gyümölcshúsuk vörös színű. Ízüket tekintve, az amcsik punchberrynek írják, ami elég kifejező, ugyanis nekem is első kóstolásra, málnás íze volt, de nem az a természetes málna íz, valami különleges csavarral, amit nehéz leírni.
Elfagyás után is képesek termést érlelni, még az év késő őszén, ezért is lettek, nagyon elterjedtek.
Elterjedesüket tekintve a világ számos pontján megtálhatóak. Franciaországban pl a Conde fajta, nálunk pl apró lila néven is ismert, az egyik fajtája, vagy a portugáloknál Sao miguelo roxo, is az etna körhöz tartozik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése